Történetünk

A 15. század derekán megszületett, a humanizmus és a reformáció eszmevilágából táplálkozó és azt kiteljesítő könyvnyomtatás Európa-szerte rövid idő alatt elterjedt. Gutenberg fellépése után alig negyedszázaddal már Budán is nyomda működött. A kereskedelmi utak mentén, gyakran üldöztetések közepette, vándorprédikátorok és vándornyomdászok juttatták el vásártartó, iskolával bíró városokba, püspöki székhelyekre az Úr "megtisztított" igéjét és az azokat hatékonyan propagáló szerény sokszorosító felszerelést, a középkori kultúra legjelentősebb, Luther szavaival "isteni" találmányát.

Nagy utat tett meg Huszár Gál is, aki 1561-ben Debrecenben megalapította azt a műhelyt, amely – korunknak megfelelő eszközökkel és eljárásokkal – ma is nyomdaként működik. Debrecen, "ez mezőben épült, kerítés nélkül való Váras" a 16. században, a törökök előrenyomulásával három részre szakadt országban virágkorát éli. Mind határára, mind lélekszámára nézve nagyváros, pusztai kikötő, utak végpontja, amely fejlett kereskedelme és kézműipara révén komoly gazdasági erővel rendelkezik. Ugyan közjogilag Erdélyhez tartozik, a három hatalom mezsgyéjén fekszik, s így a korabeli krónikás szavaival: "a Civitás bárányát török, magyar, német nyírja irgalmatlanul". Háromfelé védekezik adózással, ügyes diplomáciával, s teremt maga számára függetlenséget földesurától és a három hatalomtól. A "keresztyén respublica" a város gazdagságán kívül protestáns hitére támaszkodik.


A reformáció elhintett magvaiból Melius Juhász Péter szervezi meg a debreceni egyházat, mely a város tanácsával összefonódva irányítja a "kálvinista Róma" életét, biztosítja főiskolája, s immár nyomdája megmaradását, fejlődését. E gazdasági és szellemi fundamentumon a nyomda felvirágzik, s évszázadokon keresztül lesz a magyar nyelv és kultúra letéteményese. A 17. század elejétől a nyomda formálisan is a város tulajdonába kerül, kiadványai eszmei és nyelvi minősége felett azonban a fő megrendelő, a református egyház is őrködik. A 19. századtól már versenytársakkal is számolnia kell, üzleti, szakmai hanyatlást is elszenved. Az egyház a 20. század három évtizedén át tulajdonossá is előlép, s így a század közepén, mint részleges egyházi tulajdont államosítják a céget. Korai évszázadaihoz hasonlóan ismét a könyv lesz legfőbb terméke, maga az üzem pedig az ország máig legnagyobb könyvgyártója.

A 19. századtól a nyomdatechnika forradalmi fejlődésével párhuzamosan úttörőként alkalmazza a legkorszerűbb gépeket, eljárásokat. Kapacitása óriási, évente könyvmilliókat termel. A rendszerváltás után lezajló folyamatok kevéssé kedveznek a tömegkönyvgyártásra szakosodott üzemnek, de az átalakulás és a privatizáció idején az Alföldi Nyomda túljut a létét is veszélyeztető akadályokon és máig megmarad annak, ami évszázadokon át volt: hazánk legrégebbi és legjelentősebb könyvgyárának.