A 15. század derekán megszületett, a humanizmus és a reformáció eszmevilágából táplálkozó és
azt kiteljesítő könyvnyomtatás Európa-szerte rövid idő alatt elterjedt. Gutenberg fellépése után alig
negyedszázaddal már Budán is nyomda működött. A kereskedelmi utak mentén, gyakran üldözteté-
sek közepette, vándorprédikátorok és vándornyomdászok juttatták el vásártartó, iskolával bíró váro-
sokba, püspöki székhelyekre az Úr „megtisztított” igéjét és az azokat hatékonyan propagáló szerény
sokszorosító felszerelést, a középkori kultúra legjelentősebb, Luther szavaival „isteni” találmányát.

Nagy utat tett meg Huszár Gál is, aki 1561-ben Debrecenben megalapította azt a műhelyt, amely
– korunknak megfelelő eszközökkel és eljárásokkal – ma is nyomdaként működik.

Debrecen, „ez mezőben épült, kerítés nélkül való Váras” a 16. században, a törökök előrenyomulá-
sával három részre szakadt országban virágkorát éli. Mind határára, mind lélekszámára nézve nagy-
város, pusztai kikötő, utak végpontja, amely fejlett kereskedelme és kézműipara révén komoly gaz-
dasági erővel rendelkezik. Ugyan közjogilag Erdélyhez tartozik, a három hatalom mezsgyéjén fekszik,
s így a korabeli krónikás szavaival: „a Civitás bárányát török, magyar, német nyírja irgalmatlanul”.
Háromfelé védekezik adózással, ügyes diplomáciával, s teremt maga számára függetlenséget föl-
desurától és a három hatalomtól. A „keresztyén respublica” a város gazdagságán kívül protestáns
hitére támaszkodik.

A reformáció elhintett magvaiból Melius Juhász Péter szervezi meg a debreceni egyházat, mely a vá-
ros tanácsával összefonódva irányítja a „kálvinista Róma” életét, biztosítja főiskolája, s immár nyom-
dája megmaradását, fejlődését. E gazdasági és szellemi fundamentumon a nyomda felvirágzik, s
évszázadokon keresztül lesz a magyar nyelv és kultúra letéteményese. A 17. század elejétől a nyom-
da formálisan is a város tulajdonába kerül, kiadványai eszmei és nyelvi minősége felett azonban a fő
megrendelő, a református egyház is őrködik.  A 19. századtól már versenytársakkal is számolnia kell,
üzleti, szakmai hanyatlást is elszenved. Az egyház a 20. század három évtizedén át tulajdonossá is
előlép, s így a század közepén, mint részleges egyházi tulajdont államosítják a céget. Korai évszá-
zadaihoz hasonlóan ismét a könyv lesz legfőbb terméke, maga az üzem pedig az ország máig leg-
nagyobb könyvgyártója.

A 19. századtól a nyomdatechnika forradalmi fejlődésével párhuzamosan úttörőként alkalmazza a
legkorszerűbb gépeket, eljárásokat. Kapacitása óriási, évente könyvmilliókat termel. A rendszervál-
tás után lezajló folyamatok kevéssé kedveznek a tömegkönyvgyártásra szakosodott üzemnek, de az
átalakulás és a privatizáció idején az Alföldi Nyomda túljut a létét is veszélyeztető akadályokon és
máig megmarad annak, ami évszázadokon át volt: hazánk legrégebbi és legjelentősebb könyvgyá-
rának.

Az Alföldi Nyomda történeti kronológiája

1560 decembere: Huszár Gál protestáns vándorprédikátor nyomdájával az ellenreformáció üldö-
zése elől Kassáról Debrecenbe menekül, s befejezi (Moson)magyaróvárott megkezdett Énekes-
könyvének nyomdai munkáit. Működésbe hozott sajtójával létrejön a történelmi Magyarország idő-
rendben 9. nyomdája.

1561 májusa: Megkezdődik a debreceni nyomda első termékének, Melius Juhász Péter Szent Pál
apostol leveleinek magyarázata…című könyvének nyomtatása. Az első évtizedekben megjelenő
könyvek főként vallásos tárgyúak. Harmincnál is több munkájával Melius Juhász a nyomda legter-
mékenyebb szerzője.

1562: Huszár Gál eltávozik Debrecenből, de nyomdafelszerelése részben itt marad.

1563 elejétől a nyomda új vezetője Török Mihály, aki Melius Juhász Magyar prédikációk című köte-
tén nyomdászjelvényként a város címerét, az Agnus Deit, a zászlós bárányt használja.

1564–65: Hoffhalter Rafael, az európai hírű tipográfus a debreceni nyomdában dolgozik. Fő munkája
Werbőczy Hármaskönyvének Weres Balázs-féle magyar fordítása, a nyomda magas művészi értékű
kiadványa.

1568: Megjelenik az első „világi” kiadvány, a Históriás ének az felséges Mátyás királyról, melyet
olyan jeles „szépirodalmi” művek követnek, mint Ilosvai Selymes Péter Toldija, Valkai András Bánk
bánja (1574).

1571. február: Komlós András nyomdavezető a nyomdát első ismert helyére, újonnan megvásárolt
Péterfia utcai telkére költözteti. Itt épült háza mintegy száz éven át ad helyet az officinának és évszá-
zadokig nevet a mögötte futó utcácskának, mely a város térképein a 16–17. században Angiportus
Typographiae, a 18. században Könyvnyomtató köz, majd 2008. december 31-éig (mikor is a város-
rendezés áldozatául esik), Nyomtató utca.

1561–70: Az országban megjelenő összes kiadvány (87 cím) java része (45 cím) Debrecenben ké-
szül. A magyar nyelvű 39 könyvből 34 a debreceni nyomda munkája. A kinyomtatott íveket a könyv-
kötő céh kompaktorai kötik be, és gyakran árusítják is.

16. század vége: Megindul a debreceni kalendáriumok, csíziók nyomtatása. Számottevő a kollégi-
umi, majd a vidéki oktatást segítő tankönyvkiadás is.

1618–33: Örökösödési perek után a város saját tulajdonába veszi a korábban magánvállalkozás-
ként működő nyomdát. Ettől kezdve a nyomdavezető vagy bérlője a tipográfiának, vagy a város meg-
becsült alkalmazottja, typographus civitatis. Debrecen szigorú felügyeletet, cenzúrajogot gyakorol a
nyomda felett. Az officina könyvkötő műhellyel egészül ki.

1671: Az ellenreformáció által bujdosásra kényszerülő (sáros)pataki nyomdát vezetője Debrecenbe
hozza, a tanács leltárral átveszi.

1693–99: A megkapott szabad királyi cím a város rangbeli emelkedését, a törökök kiűzése a gazda-
ság és a politikai önállóság hanyatlását okozza. A nyomda színvonala is visszaesik.

1703: A szabadságharcban Debrecen némi habozás után Rákóczi pártjára áll, nyomdájában készül
a fejedelem Imádsága és Manifesztum című államelméleti könyve.

1705–07: Debrecen a kuruc és labanc csapatok ütköző vonalában. A katonák feldúlják a kollégiumi
könyvtárat és tönkreteszik a nyomdát. A helyreállítás 1711 után fejeződik be teljesen.

1719: Az újraindult nyomdát tűzvész pusztítja el.

1720: A tanács a városháza épületében „csináltatja az új tipográfia-házat”.

1720–80-as évek: Egyre terebélyesedő küzdelem az állami cenzúrával a nyomda „katolikus vallást
sértő vagy lázadó tartalmú” kiadványai miatt.

1740–50-es évek: A nyomdavezető provizor mellett 7 segéd (socius) és 1 inas kezeli a két sajtót.
Bérüket a város pénztára fizeti. A míves könyvkötést ismét a kompaktorcéh végzi.

1791: Az állami cenzúra helyébe a felekezeti könyvvizsgálók ideológiai felügyelete lép.

1800-as évek eleje: A nyomdából kikerülő könyvek képeinek egy részét a kollégiumban működő
rézmetsző diákok készítik.

1810: A nyomda kizárólagos jogot szerez a református énekeskönyvek nyomására, ennek biztos
jövedelméből fejlesztésbe fog.

1817: A 8 fából készült könyvsajtót és 2 rézmetszetnyomót 12 segéd és 6 inas működteti.

1819-től: Százéves szünet után ismét megjelenik a népművelés és -szórakoztatás kedvelt kiadványa
a Debreceni Kalendáriom.

1848: A könyvek nyomása visszaszorul, viszont röpiratok, proklamációk, felhívások özöne készül.
A megnövekedett igény ellátására 2 vassajtót vásárolnak.

1848. július: A nyomda kiadásában megindul az első debreceni politikai újság, az Alföldi Hírlap.

1849: Debrecen az ország ideiglenes fővárosa, nyomdája állítja elő az államvezetés tömérdek
nyomtatványát, a Pestről leköltözött hírlapokat, sőt a Habsburg-ház trónfosztását kimondó
Függetlenségi Nyilatkozatot is (3000 példányban).

1855: Munkába áll az első gyorssajtó, melyet néhány év alatt két újabb követ.

1870 után: Atan- és énekeskönyvek száma radikálisan csökken, a fő termékkört az igazgatási,
üzleti és társasági nyomtatványok képezik.

1900: Már 9 debreceni nyomda verseng a megrendelésekért, melyekkel a korszerűtlenül vezetett és
felszerelt városi nyomda nehezen tart lépést.

1905: Jelentős műszaki fejlesztés után a városvezetés határozatot hoz: „a városi nyomda, mint
önálló iparvállalat, külön kezelés alá vétetik”, azaz városi tulajdonban álló, önállóan gazdálkodó
modern ipari üzemmé válik.

1910: A vidéki nyomdák közül elsőként a debreceni szerel fel szedőgépeket.

1911: A fényes külsőséggel ünnepelt 350. évfordulóra elkészül Csűrös Ferenc átfogó monográfiája
a nyomda történetéről.

1918: A fejlődő nyomda számára szűkké válik a városházi elhelyezés, ezért megvásárolják a Fémá-
rugyár Böszörményi úti épületét, a nyomda jelenlegi telephelyét, melyben az átalakítások után 1921-
ben indul meg teljes erővel a munka. A Tiszántúli Református Egyházkerület társtulajdonosa lesz a
nyomdának. A megnőtt tőkével, az egyház tekintélyével és tankönyv-monopóliumával a nyomda ter-
jeszkedik, két kisnyomdát is magába olvaszt, megnyitja a Méliusz könyvkereskedést.

1924: Komplett modern könyvkötészetet szerelnek fel. Ez a lépés viszi csődbe a magyar könyvkötő-
ipar elismert cégét, a Dávidházy-kötészetet.

1938: Az egyetem előtti parkban felállítják Huszár Gál szobrát, Ohmann Béla alkotását.

1941–42: A nagyarányú épület- és műszaki fejlesztés eredményeképpen a nyomda 1944-ben ösz-
szesen 42 motormeghajtású géppel dolgozik. Üzleti hálózata a több száz bizományos közvetítésével
szinte az egész országra kiterjed.

1944–45: Háborús károk csak az épületben keletkeznek, a gépállomány nem sérül meg. Az anyag-
hiány miatt azonban a 13 munkás és 4 tisztviselő csak a legszükségesebb munkákat tudja felvállalni.

1948: A vállalatot állami tulajdonba veszik, irányítását a könnyűipari minisztérium látja el.

1949: Az államosított nemzeti vállalat felveszi az Alföldi Nyomda nevet. Miniszteri rendelettel meg-
kapja a volt kisgazdapárti nyomda belvárosi, Bika-bérházbeli helyiségeit és gépeit.

1950–52: Az Alföldi Nyomda 15 helyi és vidéki nyomdával együtt a Kelet-Magyarországi Nyomdai-
pari Egyesülés keretében működik.

1954: Az 1949-ben megszerzett belvárosi részleget leválasztják, önálló tanácsi vállalattá alakítják,
mely később a Szabadság Nyomda nevet kapja.

1960: A mintegy 80 tanulóval együtt a létszám megközelíti a 400 főt.

1961: Az Akadémiai Kiadó megjelenteti Benda Kálmán–Irinyi Károly A négyszáz éves debreceni
nyomda című kötetét. A Nyomtató utcai egykori nyomdahelyet emléktáblával jelölik meg.

1964: Államilag finanszírozott beruházás keretében új üzemcsarnok, raktár és kultúrterem épül, bővül
és korszerűsödik a géppark.

1967: Üzembe állnak az első ofszet tekercsnyomó gépek, melyek egyikén az országban először itt
készül színes nyomású napilap.

1970: A megnövekedett nyomókapacitás kiegészítésére bevezetik az olvadó műanyag ragasztót
alkalmazó könyvkötő technológiát. A termelés nagyságát jól jelzi, hogy a hazánkban gyártott könyvek
mintegy 25%-a e nyomdában készül.

1973: A raktározás és szállítás elősegítésére a cég iparvágánnyal rendelkező épületet vásárol a
vasútállomás közelében.

1975: Megjelenik a fényszedő technológia. A nyomda a számítógépes szövegfeldolgozásra saját,
korát megelőző rendszert fejleszt ki. A városi tulajdonban működő Szabadság Nyomda beolvad az
Alföldi Nyomdába.

1976–78: A saját erőből végrehajtott nagyszabású beruházás eredményeként épülő új csarnokban
működni kezd a Cameron–Sheridan gépsor, a világ akkor legtermékenyebb könyvgyártó rendszere.

1978: A szakmunkások továbbfejlődését biztosító korábbi esti és levelező tagozatú nyomdai közép-
fokú képzés után a város egyik középiskolai részlegeként létrejön az ország harmadik nappali tago-
zatos nyomdaipari szakközépiskolája.

1980-as évek közepe: A vállalkozás főként könyvkötészeti, de szedési és nyomtatási munkákra is,
helyi lakosokat foglalkoztató üzemeket hoz létre Püspökladányban és Hajdúböszörményben. Ekkor
éri el dolgozói létszámban (1052 fő) és termelési mennyiségben (44 millió db könyv) legnagyobb
méretét.

1986:A 425 éves fennállás alkalmából megjelenik a Nyomdászéletmód-történeti tanulmányok
vaskos kötete.

1990: Gyakorlatilag eltűnik az ólomszedés és az azt felhasználó magasnyomtatás.

1991: A műszaki karbantartó üzem Nyomda-Technika Kft. néven önálló gazdasági társasággá
szerveződik.

1991–92: A cég a városban három rövid életű rendelésfelvevő és papíráruüzletet létesít.

1993. június 30.: Az Alföldi Nyomda állami tulajdonban álló részvénytársasággá alakul át. Az első
privatizációs pályázat eredménytelen.

1990-es évek közepe: A vidéki telephelyek termelése visszaesik, majd megszűnik.

1996: A nyomda minőségbiztosítási rendszere megszerzi az ISO 9002 szabvány szerinti tanúsítást.

1997: A Fűzfői Papír Konzorcium megvásárolja a nyomda részvényeinek többségét.

1998: A részvények döntő hányada a menedzsment és a dolgozók tulajdonába kerül.

2000-es évek első fele: A nyomda árbevétele jelentősen meghaladja a 4 milliárd forintot, az összeg
csaknem negyede külföldi értékesítésből származik.

2001: A formakészítésben modern digitális eljárások és eszközök váltják fel a korábbi műveletigé-
nyes technológiákat.

2002: Egy- és négyszínnyomó digitális nyomógépek munkába állításával a legújabb sokszorosítási
eljárás is meghonosodik az öreg falak között.

2001–03: A nyomtató kapacitás négy- és ötszínnyomó ofszet gépekkel bővül.

2004: A kötészeti munkát új keménytáblás könyvkötő gépsor teszi termelékenyebbé. Megújul a nyo-
mólemez-készítés, a hagyományos hívósor mellett digitális gép kezd működni.

2005: Integrált minőség- és környezetirányítási rendszer bevezetése.

2006: A vállalkozás saját telkén felállítja az alapító Huszár Gál mellszobrát.

2008: Uniós támogatással, de döntően saját forrásból a nyomda jelentős fejlesztést hajt végre, az új
üzemcsarnokba korszerű könyvkötő gépsor kerül. A környezetvédelmi gondolat gyakorlati támoga-
tásaként az évente több ezer tonna papírt használó cég FSC tanúsítás megszerzésével csatlakozik
a fenntartható erdőgazdálkodáshoz.